Ön jól tudja, hogy az „észszerű” a helytelen, az „ésszerű” a helyes forma? Tudja, miért hibás a „BÚÉK” forma, és hogyan kellene helyesen írni? Tisztában van vele, hogy Mariannal megy az Odeon moziba, vagy Mariann-nal az Odeon Moziba? Ráadásul büszke is erre? Már nem sokáig!

Körülbelül egy évvel ezelőtt lezárultak a helyesírási szabályzat módosításai, jelenleg a szabályzathoz kapcsolódó szótár munkálatai folynak. Addig azonban, ameddig az új szabályzat meg nem jelenik, az illetékesek nem igazán szeretnék megszellőztetni, hogy pontosan mi változik. Az új helyesírási szabályzat elfogadását – a korábbi tiltakozások ellenére – ugyanis nem előzte meg széles körű szakmai egyeztetés. Igaz, a szabályzat nem fog sokban változni – ami nagy baj, hiszen a szabályok jelenlegi megfogalmazása elég sok kívánnivalót hagy maga után. Éppen ezért valóban szükség lenne egy új szabályzatra: a valódi reformra azonban az illetékesek (a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottsága) nem vállalkoztak, helyette a jelenlegi szabályzatot kozmetikázták: így például a birtokos személyrag (-jel) helyett most majd birtokos személyjel (-rag) fog szerepelni, alanyi helyett általános (alanyi), tárgyas helyett határozott (tárgyas) ragozásról lesz szó. A szabályok megértését egyik sem fogja segíteni A szabályok változása csak kevés esetben fogja érinteni a helyesírást – azaz túl sok új dolgot nem kell majd megtanulnunk, ha az akadémia pillanatnyi szeszélyeit szeretnénk követni (és az eddigiekkel már tisztában vagyunk). Tulajdonképpen azt is megkérdőjelezhetnénk, hogy van-e oka tizenkettedik kiadásról beszélni a tizenegyedik egy újabb változata helyett – valójában azonban korábban sem mindig a radikális változások jellemezték az új szabályzatokat, csupán a legutóbbi kettő, az 1954-es és az 1984-es hozott lényeges változásokat. Az újdonságokról kétrészes cikksorozatban számolunk be. Ebben a részben azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, amelyeket a szabályzat korábban is érintett, de a tizenkettedik kiadásban már másképp foglal állást velük kapcsolatban. A sorozat következő részében azt vesszük szemügyre, mik azok a kérdések, amelyek korábban nem voltak szabályozva, de ezentúl lesznek – illetve mik azok, amelyeket korábban szabályoztak, de többé nem fognak. .

Kötőjelek

Az új szabályzat egyik legpozitívabb vonása, hogy bizonyos esetekben többféle írásmódot is lehetővé tesz. Ebből a szempontból az egyik legfontosabb előrelépés, hogy a többszörösen összetett szavakat akkor is írhatjuk kötőjel nélkül, ha azok hat szótagnál hosszabbak. Továbbra sem lesz azonban lehetséges kötőjellel írni azokat az összetett szavakat, amelyek hat szótagnál hosszabbak, de csak két összetételi tagból állnak (alumínium-megmunkálás), amelyek több tagból állnak, rövidek, de szerkezeti egyértelműsítésük indokolná a kötőjel használatát, vagy amikor az összetétel egyszeres, rövid, olvasás segítése szempontjából mégis célszerű lenne kötőjelet használni (fa-szék, pác-só). Az úgynevezett harmadik mozgószabály szerint korábban ha azonos utótagú összetételek előtagjai kerültek mellérendelő kapcsolatba, az utótagot külön kellett írni: fényjáték, árnyjáték, de fény-árny játék. Ezentúl azonban bizonyos szaknyelvi kifejezések esetében elfogadható lesz a nagykötőjeles írás is: fény–árny játék. Ezentúl az is kérdés, illetve megjegyzendő adat lesz, hogy hol használhatjuk ezt a megoldást. (Az alapkérdés persze az, hogy ha valami a szaknyelvben elfogadható, akkor máshol miért nem.) Arról nem is szólva, hogy ez a megoldás szembemegy azzal az alapelvvel, hogy az összetett szavakat egy szóba (tehát legalábbis kötőjellel) írjuk.

A korábbi szabályozás szerint korábban a kettős betűre végződő vezetéknevekhez kötőjellel kellett kapcsolni az azonos betűvel kezdődő toldalékot (Wittmann-nál), de a magyar keresztneveknél a három betű közül az egyik kiesett (Mariannál). Az új szabályozás szerint most már a magyar keresztnevek esetében is a kötőjeles megoldás alkalmazandó: Mariann-nal. Ez kiterjed minden tulajdonnévre: a Sakk-kal (de sakkal) – korábban a címek kérdése nem volt szabályozva. Korábban a betűszókhoz kapcsolódó utótagot külön kellett írni, ha az utolsó betű ugyanazt a szót rövidítette, mint az utótag – ezentúl viszont a kötőjeles írás lesz a helyes, a korábbi CIB bank helyett a CIB-bank írásmódot kell majd alkalmaznunk. Az elválasztás szabályai úgy változnak, hogy nem változnak: a szabályzatba bekerül, hogy nem esztétikus az összetételi szóhatártól egy betűnyire elválasztani (súlya-dó) – tiltani azonban ezt nem tiltja továbbra sem semmi.

Kisbetű, nagybetű...

Korábban az intézménytípusra utaló elnevezések (pl. minisztérium, vállalat stb.) kisbetűvel volt írandó akkor is, ha egy bizonyos intézményre utalt. Ezentúl azonban belső használatra elfogadható a nagybetűs írásmód is. (A gyakorlatban ez a szabály értelmezhetetlen: belső használatú dokumentumokon bárki azt csinál, amit akar – másrészt nehéz elképzelni, mi minősülhet egy minisztériumban belső dokumentumnak, legalábbis ha feltételezzük, hogy demokratikusan, átláthatóan működik.) A korábbi szabályozás szerint „az intézmények azonos rendeltetésű kisebb egységeinek típusukra utaló megnevezését kiskezdőbetűvel írjuk” (189. c) – ezentúl azonban megengedett lesz a nagybetűs írásmód is, tehát a pénzügyi osztály nemsokára Pénzügyi Osztályként is helyesnek minősül. Korábban a mozik és a vendéglátóipari egységek megnevezései nem lehettek a tulajdonnevek részei, azaz nem lehetett nagybetűvel írni őket (szemben a színházakkal): a Városi Színház mellett csak az Odeon mozi állhatott, Odeon Mozi nem. Ennek azonban vége, sőt, ha az Odeon Moziban megnéztünk egy filmet, a Holló Sörözőben is leguríthatunk egy korsóval. A lehetőségek azonban nem értek véget: ezentúl a rendezvények neveit is írhatjuk csupa nagybetűvel.

Forrás: Nyelv és Tudomány – nyest.hu

a teljes cikk

Nádasdy Ádám

Forrás: es.hu

A nyelvész és az őszinteség

A Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke, Gombocz Zoltán professzor (vigyázat, minden "o"-ja rövid!) 1931-ben szokatlanul őszinte beszéddel nyitotta meg a Társaság éves közgyűlését. A címe Nyelvhelyesség és nyelvtudomány volt. "Tisztelt Társaság!", kezdte Gombocz, "A nagyközönség valamennyi nyelvtudományi probléma közül a nyelvhelyesség iránt érdeklődik legjobban. Ezzel szemben a nyelvészek érdeklődése nyelvhelyességi kérdésekkel szemben feltűnően csekély. A legtöbb nyelvész, ha nyelvhelyességi kérdésekben döntőbírónak felhívják, ha őszinte merne lenni, azt felelné: »Én a nyelv történeti fejlődését vizsgálom, törvényeket állapítok meg benne, de bírája nem akarok lenni«, vagy: »Magam is szeretném tudni, hogy mi a nyelvhelyesség«.

Érdekes ez a közbeszúrt megjegyzés: ha őszinte merne lenni. Ezek szerint a nyelvészek 1931-ben nem merték őszintén megmondani, hogy nyelvhelyességi kérdések nem érdeklik őket, s voltaképpen nem is tudják, mi a nyelvhelyesség, például hogy miért volna helyesebb a Sopronban lakik, mint a Sopronba lakik (vagy fordítva). Nem vagyok meglepve: ma is sokan értetlenül, sőt támadóan reagálnak arra, ha mi, nyelvészek őszinték merünk lenni, és kijelentjük: nem tudjuk (és nem is akarjuk) megmondani, hogy az anyanyelvűek által használt alakok közül melyek "helyesek" és miért.

A napfelkelte

A nyelvhelyesség olyan, mint a napfelkelte. Tudjuk, hogy napfelkelte mint csillagászati esemény nem létezik, mégis számon tartjuk és beszélünk róla. Ugyebár a csillagászat bebizonyította: a Nap nem kel föl, csak áll a helyén, a Föld viszont forog, s ezért a szemlélő úgy látja, mintha a horizonton fölkelne a Nap. A csillagászok beletörődtek, hogy ezt az optikai csalódást továbbra is "napfelkeltének" nevezzük - végül is nincs a névvel semmi baj, ha mindenki tudatosította, hogy téves, és csak egy benyomást fogalmaz meg és nem az objektív valóságot.

A nyelvhelyesség pontosan ilyen. A Sopronban lakik és a Sopronba lakik között a nyelvész nem tud helyességi különbséget tenni, mert mindkettőt mondják anyanyelvi beszélők (sőt, inkább csak a másodikat használják, magam is így beszélek), s mindkettő ugyanazt fejezi ki. Gombocz idézi az erdélyi Gyergyai Ferenc Magyarosan című művét (1872): "Ban, ben nincs a magyar nyelvbe [!]. A magyar nép nem beszél ban, ben-nel, szájából mindenütt csak ba, be hallik." Ez bizony így van: a -ban, -ben gyakorlatilag kiveszett a természetes beszélt nyelvből. Ha mégis úgy érezzük, hogy a Sopronba lakik "helytelen", akkor ez (mint a napfelkelte esetében) csakis a szemlélő nézőpontjából lehet értelmes. Nem a nyelvben van tehát a helyességi különbség, hanem abban, ahogy mi a nyelvre ránézünk. Mellesleg, mint a csillagászok, mi nyelvészek is beletörődhetünk, hogy a Sopronba lakik alakot "helytelennek" nevezzék, ha mindenki tudatosította, hogy ez a címke nyelvészeti értelemben üres, csak egy benyomást fogalmaz meg és nem az objektív valóságot.

A rituális konyha

A nyelvhelyesség olyan, mint a rituális konyha. Bizonyos vallások, kultúrák bizonyos ételeket kerülendőnek, tilalmasnak minősítenek. Így tesznek például a muzulmánok és a vallásos zsidók a sertéshússal. Ha fölteszem a kérdést: "Helyes-e a sertéshúsfogyasztás?", muzulmán olvasóim nyilván nemmel válaszolnak, s így tesznek a vallásos zsidók is. Többi olvasóim viszont, így a kínaiak vagy a keresztények, általában igennel fognak válaszolni, hiszen ők (mint magam is) gyakran és szívesen fogyasztanak sertéshúst, ideértve a szalámit és az édes-savanyú sertést. Ha a tudományt kérdezzük, hogy helyes-e a sertéshúsfogyasztás, ő azt fogja mondani: igen, a sertéshús emberi táplálkozásra alkalmas - neki csak ezt jelenti a "helyes".

Ott van például Isztambul, ahol évszázadok óta élnek egymás mellett egyfelől muzulmánok és zsidók, másfelől keresztények. Ám nem tudunk arról, hogy népegészségügyi szempontból (élettartam, gyermekszám, megbetegedés stb.) a sertéshús különbséget okozott volna a csoportok között. Ha pedig nincs ilyen különbség, akkor az egész sertéshús-tilalom jelképes értékű. Bizonyos csoportok azért tartózkodnak a sertéshús fogyasztásától, mert ők azok, akik. Mert ezt hagyományozzák nemzedékről nemzedékre, ezt tartják tisztességes viselkedésnek, ezt tanítják szent irataik. A rituális konyha eszköz arra, hogy elkülönüljenek másoktól. Hogy az egyik ilyen eszköz éppen a sertés, az csak a hagyományon múlik, hiszen a sertéshús fogyasztásának Párizstól Pekingig nem látjuk olyan káros következményeit, amiért indokolt volna a tilalmat általánossá tenni. (Ahogy a forralatlan tej ivását a civilizált világban megszüntették, s a dohányzást is visszaszorítják, mert ezeknek egészségkárosító hatásuk kimutatható.)

Nálunk otthon nem volt szabad azt mondani: eszek, iszok. Én is így neveltem gyermekei­met, mondván, hogy ez így helyes. De ugye világos: ez rituális helyesség. Amikor azt mondtam a gyereknek: "Nem eszek, hanem eszem", azzal valójában azt mondtam: "Így mondd, mert mi azok közé tartozunk, akik így mondják." Ha valaki azt mondja: eszek, az nem a magyar nyelv ellen vét (ahogy a szalonnába harapó muzulmán se a sertéshús ellen vét), hanem a literátus hagyomány, a művelt norma, vagyis a kultúra egy szelete ellen. Mert a kultúra ilyen indokolhatatlan korlátozások hálójából áll. "Mi nem ehetünk sertést, mert muzulmánok vagyunk": ez az étkezési helyesség. "Mi nem mondhatjuk, hogy eszek, mert művelt magyarok vagyunk": ez a nyelvhelyesség. Racionális oka egyiknek sincs.

A múltkor odajött egy hallgató - értelmes, nyílt eszű vidéki fiú - s azt mondta: "Tanár úr, itt Pesten olyan furcsán beszélnek, összekeverik az alanyi és a tárgyas ragozást. Mi otthon azt mondjuk: eszek egy szendvicset, de eszem a szendvicset; itt meg a kettőt összemossák: eszem egy szendvicset, hát helyes ez?!" Látja, milyen érdekes, mondom, a norma vidékenként változik.

a teljes cikk

Interjú Balázs Géza nyelvésszel

Forrás: hetivalasz.hu

"Sokszor két malomkő közt érzem magam: a tudomány bánt azért, mert nyelvműveléssel is foglalkozom, a nyelvvédők azért, mert tudományos választ adok (és nem adok nekik mindenben igazat). Valahol természetesnek kell tartani, hogy egy olyan országban, ahol ennyire megzavart a nemzeti tudat, egyesekben túlteng a túlzottan nyelvet védő, purista buzgalom" - mondja a Heti Válasznak Balázs Géza nyelvész.

- A vitákban alig szólalt meg, de akkor ironikusan.

- Később születtem. A nyelvművelés-vita kezdetében nem voltam érintve. Az első megszólalásom a Kontra Miklós és Saly Noémi által írt Nyelvmentés vagy nyelvárulás című kötetről 2000-ben megjelent kritikám volt. Ebben kifejtettem elvi álláspontomat, és rámutattam a vita társadalomlélektani jellegére, és talán kicsit túlértékeltem a magam szerepét. Ebben a világban nem lehet nem vígjátékot írni. Aki ironikus, az nem kegyetlen, és önmagát is tudja kívülről szemlélni. A nyelvművelés-vitában sokszor elhangzottak szalonképtelen megjegyzések. Én ilyet még ironikusan sem tettem.

- Leegyszerűsítve az látszik, hogy míg korábban Grétsy László jelentette a nyelvészetet, ma már inkább Nádasdy Ádám. Paradigmaváltás ment végbe?

- A paradigmaváltást elfogadom, de azért messzebbről kell indulni és árnyaltabban kell ezt látni. A paradigmaváltást maguk a nyelvművelők vetették fel 1992-ben megrendezett nyelvművelő konferenciájukon. Ezen jelentek meg először határon túli magyar nyelvészek. Innen, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékéről, nevezetesen Fábián Pál szorgalmazására indult el minden. Tehát azok a nyelvészek kezdték el a változásról szóló párbeszédet, akiket a legtöbb támadás ért később: Deme László, Fábián Pál, Grétsy László. És persze történt generációváltás, meghalt az addigi legismertebb nyelvművelő, Lőrincze Lajos, többen nyugdíjba mentek, belefáradtak a vitákba. Én valamikor az 1990-es évek elején kezdtem nyelvművelői munkámat, értelemszerűen az akkori kritikák nem foglalkozhattak velem. Amikor viszont egyesek azt kezdték hangoztatni, hogy "megújítom a nyelvművelést", hiszen sok új témát vetettem fel, teljesen más hangnemet ütöttem meg, új műfajokat hoztam, nyelvstratégiát írtam, akkor értelemszerűen fölkeltettem a vitázó nyelvészek figyelmét. Rádió- és tévéműsoraim csak nagyon nehezen illethetők azokkal a vádakkal, amelyekkel a nyelvművelést igyekeznek értékteleníteni, persze azért vannak rá jelentkezők, akik megpróbálják. A paradigmaváltásnak része ez is, és valóban az ön által említett Nádasdy Ádám hallatlanul elegáns stílusú nyelvészeti publicisztikája, avagy Kálmán László "kis magyar szemantikája" is, bár ők a nyelvművelés szót elhárítanák, viszont a nyelvészeti ismeretterjesztésben egészen biztosan kiegyeznénk. Tehát nem egyszerűen eltűnt valami, hanem sokszínűbbé vált.

- A nyelvész-nyelvművelő vita racionális vagy világnézeti?

- Mindkettő. Fölfedezhető a nyelvészetről mint tudományról való gondolkodás különbözősége. Például abban, hogy sokan leírták: a nyelvész dolga csak a jelentések leírása. Szerintem több. És érzékelhető egy világnézeti, bár én szívesebben mondanám, hogy kulturális törésvonal is. Leginkább azonban nyelvészeti vadászterep újrafelosztásáról van szó. És ezt azzal lehet bizonyítani, hogy miközben egyesek a másik csoportot ki kívánják rekeszteni ("meg kell tőlük tisztítani az Akadémiát"), gyakorlatilag ugyanazt akarják csinálni: nyelvi ismeretterjesztést, nyelvművelést. Szlovákiában nyelvi tanácsadó (értsd nyelvművelő) irodát működtet az, aki a fenti idézetet leírta.

a teljes cikk

Forrás: gentleman.hu

"Valóságos >>nemzeti intézmény<<, akit iskolázottságtól függetlenül mindenütt felismernek a világban, ahol magyarul beszélnek." - Balázs Géza nyelvész

2007 március 24-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében adták át a Magyar Örökség-díjat Grétsy Lászlónak. Az ünnepségen a legilletékesebb Balázs Géza (nyelvész, az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője) méltatta jelen korunk legnagyobb nyelvészét. Laudációjából idézünk:

"Kétségtelenül Grétsy László ma az egyik legismertebb magyar nyelvész, nyelvművelő. Valóságos "nemzeti intézmény", akit iskolázottságtól függetlenül mindenütt fölismernek a világban, ahol magyarul beszélnek.

Grétsy László 1932. február 13-án született Budapesten. 1954-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, majd rögtön az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos ösztöndíjasa, tudományos munkatársa, 1971-től a mai magyar nyelvi osztály vezetője lett. 1987-1998 között az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Magyar Nyelvészeti Tanszékét vezette. 1992-től az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának társelnöke, 2006-tól tiszteletbeli elnöke.

Grétsy Lászlót leginkább nyelvművelő tevékenységéről tartják számon. Tudományos munkássága a magyar történeti és leíró nyelvtudományi iskola útján halad. Ma is megkerülhetetlen monográfiája A szóhasadás (1962), vagy az általa is írt (és szerkesztett) Mai magyar nyelvünk (1976) című tanulmánykötet. A manapság sokak által vitatott nyelvművelés legnagyobb szabású munkái fűződnek a nevéhez: a két kötetben, összesen 2586 (!) oldalnyi Nyelvművelő kéziszótár (1980, 1985., szerk. Kovalovszky Miklóssal), vagy a 645 oldalnyi Nyelvművelő kéziszótár (1996., szerk.: Kemény Gáborral, második, bővített kiadása: 2005).

Ezek a munkák a magyar nyelvművelés felfogásának gyakorlatát, kritikáját és új szemléletét ötvözik. Minden nyelvhasználati kérdésben alapos, a korszak színvonalán álló grammatikai, jelentéstani és pragmatikai vizsgálatok alapján mondanak véleményt, adnak eligazítást. Számos esetben ezek a művek tartalmazzák egy-egy nyelvi jelenség első leírását!

A nagyközönség természetesen leginkább vonzó, hatásos ismeretterjesztő szerepeiből, nyelvművelő cikkeiből (pl. Élet és Tudomány, Szabad Föld, Édes Anyanyelvünk), rádióműsoraiból (Magyarán szólva, Értsünk szót!), tévéműsoraiból (Álljunk meg egy szóra!, Gyöngyök, Szószóló) ismeri. A médiumok gyakran faggatják aktuális nyelvi kérdésekben.

Az 1989-ben alakult Anyanyelvápolók Szövetségének, az egyik legnagyobb magyarországi civil szerveződésnek előbb főtitkára, alelnöke, jelenleg ügyvezető elnöke. Több kitüntetést, díjat kapott (pl. SZOT-díj, Apáczai Csere János-díj, Prima díj).

Nyelvünk, a magyar nyelv hagyományainak, értékeinek őrzőjeként, prófétájaként, a magyar nyelvművelés emblematikus egyéniségeként, alapvető munkák szerzőjeként, közösségteremtő, közösségszervező személyiségként messzemenően javaslom a Magyar Örökség Díjra."

a teljes cikk

Forrás: profession.hu

Az önéletrajz megszerkesztése a megpályázott állás elnyerésének az első mozzanata. A személyes anyagunk, ami tartalmazza a munkahelyi tapasztalatainkat, iskolai végzettségünket, fotónkat és a motivációs levelünket, formai megjelenésébe is meghatározó hatással bír arra vonatkozólag, hogy szimpátiát keltsünk leendő munkaadónkban. A gyakorlott HR szakember, aki számtalan önéletrajzzal találkozik naponta, azonnal kiszúrja a gyakran előforduló durva hibákat, s mivel első körben ez alapján kell döntenie, kíméletlenül kiszelektálja. Ha már az elemi, végzetes tévedéseket elkerüljük, jóval nagyobb eséllyel haladhatunk tovább a rostán.

Alapvető bakik - helyesírási hibák

Mivel a jelentkezési anyag jelentős része írott formában kerül közlésre, nagyon fontos, hogy mellőzzük belőle a nyelvtani hibákat. Ebbe a hibacsoportba tartoznak az elütésből származó bakik is, amik ugyanolyan ellenérzéseket ébreszthetnek leendő munkaadóinkba, mint az, ha egy szót, egy ékezetet, vagy egy vesszőt rosszul teszünk ki.

Lukács Péter a GAP Consulting vezető tanácsadója szerint gyakran előfordul, hogy ha ilyen hibákra bukkannak a cégek HR-esei, nem is olvassák tovább az önéletrajzot. "Az önéletrajzban előforduló hanyagság és precizitás nélkülözése arról árulkodik a szakembernek, hogy a delikvens a munkájához is hasonló attitűdökkel áll hozzá. Hanyag, nemtörődöm emberről árulkodó önéletrajzzal első körben ki lehet esni a rostán. Előfordult olyan eset is - mondja a fejvadász - hogy egy kiváló képességű, jó cégeknél, vezető pozícióban dolgozó embert csak azért tettek mellékvágányra, mert a "tanító" szót rövid i-vel jegyezte le."

Érdemes tehát energiát fordítani arra, hogy ha végeztünk a jelentkezési anyag megírásával, ne bízzuk vakon magunkat a számítógép automata nyelvhelyesség ellenőrzőjére, hanem olvastassuk el legalább még egy emberrel, mert az ilyen hibák ezzel a módszerrel könnyen kiküszöbölhetők.

a teljes cikk

Forrás: nyest.hu

Az elefánt alig érzi a bőrét csipkedő madarakat: kritika és ellenkezés ide vagy oda, egy helyesírási szabályzat nem olyasmi, amit egyik napról a másikra lehetne megbuktatni, leváltani vagy nemes egyszerűséggel melegebb éghajlatra küldeni. Pedig megszületett egy hét pontból álló, tömör igény arra, hogy a magyar helyesírást máshogy szabályozzák.

A leendő új szabályzat a tizenkettedik lesz a sorban – és talán, ha nincs a (legalábbis nyelvész- és korrektorberkekben) híressé-hírhedté vált petíció, valószínűleg különösebb ricsaj nélkül, néhány apróbb változtatással adták volna ki, és egy ideig megint nyugton lehetett volna a helyesen vagy helytelenül író magyar. A tavaly nyáron elindult virtuális vita azonban valamelyest felkavarta az állóvizet. Hiszen már az is meglepő, hogy egyáltalán eszünkbe jut megkérdőjelezni valamit – netán belekötni –, ami (jelen esetben 1984 óta) úgy van, és kész: A magyar helyesírás szabályai.

a teljes cikk

Forrás: index.hu

Péntek délután a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban rendhagyó, helyesírást népszerűsítő akciót tartott az Akadémiai Kiadó Vágó Istvánnal. Összejöttek a celebek, de hallani nem lehetett őket. Vágó István a bonyolultabb nyelvtani kérdésekben nincs annyira otthon.

Az Akadémiai Kiadó új, akadémiainak nevezett helyesírási szótárának megjelenése alkalmából vetélkedővel kívánta felhívni a figyelmet arra, hogy milyen nehéz helyesen írni. Ennek szemléltetésére meghívta Bárdos Andrást, Máté Krisztát, Rózsa Pétert (MTV) és Selmeczi Tibort, akiket viszonylag bonyolult helyesírási feladványok elé állított Vágó István. Szó szerint állították őket a feladatok elé, hiszen a kivetítő közvetlen a fejük mögött volt, csak akkor láthatták, ha kitekerték a nyakukat. Máté Krisztát ez sem akadályozhatta meg abban, hogy győzzön, és hazavihessen egy csomag könyvet.

Rendhagyó

Nemcsak az érdekes projektorpozicionálás szempontjából volt valóban rendhagyó ez a szörnyen kínos marketingfogás. Abból is, hogy alig lehetett valamit hallani. A sztárvendégekből semennyit sem hallottam, mert nem volt mikrofonjuk, pedig pont azért mentem, hátha elkapok valami jó kis Selmeczi-tréfát. Igaz, a mikrofonnal rendelkező kvízmestertől három méterre szintén csak hangfoszlányok jutottak el hozzám.

Egy órácskára úgy éreztem magam, mintha megelevenedett volna a legendás Álljunk meg egy szóra! című nyelvi ismeretterjesztő műsor, csak éppen Grétsy László hiánya mutatott rá arra, hogy bonyolultabb nyelvtani kérdéseknél még Vágó is megbotolhat. Bár én nem hallottam jól az előbb említett akusztikai malőr miatt, de a végén kollégám mesélte, hogy nem egészen pontosan érvelt az egyik egybeírás-különírást taglaló feladatnál. Talán ezért lehetett az, hogy nem volt olyan aktív, mint a Legyen ön is milliomosban.

Mivel ez egy helyesírási szótár reklámja volt, Vágó puskázásra, a szótár használatára buzdította a versenyzőket. „Nem akarják használni a szótárt?” – kérdezte a prominenseket, amire egyöntetű nem volt a válasz. Az is igaz, hogy a válaszadás gyorsasága is számított a pontozásnál. Pedig érdekes lett volna megfigyelni, melyik tévésünk nyálaz a leggyorsabban. Bár az olyan kaliberű kérdéseknél, hogy hogyan írjuk helyesen a csengettyű szót, vagy hogy helyes-e a „megfogom venni az újságot”, vagy inkább a „meg fogom venni” a jó, nem nagyon kell szótár. Nem mintha a televíziózáshoz annyira elengedhetetlen lenne a helyesírás ismerete.

a teljes cikk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A magyar helyesírás a magyar nyelvű szövegek hivatalosan elfogadott helyesírási szabályrendszere, normája.

Célja, jelentősége és szerepe hasonló a helyesíráséhoz általában (l. ott): a nyelvi műveltség részét képezi, és fontos szerepe van a társadalomban. Ezt oktatják az iskolákban anyanyelvűeknek és külföldieknek egyaránt, és ezt igyekeznek követni a magyar nyelvű nyomdatermékben. (Azt, aki a nyomdában vagy a szerkesztőségben a megjelenés előtt álló szövegeket ennek szellemében javítja, korrektornak nevezik, tevékenységét pedig korrektúrának.)

A magyar helyesírást a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Helyesírási Bizottsága szabályozza úgynevezett helyesírási szabályzatok kiadásával (lásd A magyar helyesírás szabályai). A legutóbbi, ma is hatályos ilyen mű 1984-ben jelent meg (tizenegyedik kiadás), azóta csak utánnyomásait adták ki.

a teljes cikk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A magyar helyesírás szabályai a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott kötet, amely a magyar helyesírást szabályozza.

Jelenleg is a legutóbbi, 1984-es (tizenegyedik) kiadás érvényes, amely – ha csak a módosított kiadásokat vesszük figyelembe – a legelsőhöz képest mindössze az ötödik kiadásnak tekinthető. A legfrissebb a tizenkettedik, példaanyagában átdolgozott lenyomat.

A magyar helyesírás szabályaira nyelvészkörökben az AkH. rövidítéssel szoktak hivatkozni (az „akadémiai helyesírás” alapján).

Az először 1999-ben, majd utána több utánnyomásban megjelent Magyar helyesírási szótár tartalmazza 140 000 magyar szó és szókapcsolat írásmódját. A jelenlegi legfrissebb és legbővebb helyesírási útmutató és példatár az Osiris Kiadó Helyesírás című kézikönyve (közli és értelmezi az AkH. szabályait, útmutatást ad azokon a részterületeken is, melyeket a szabályzat nem tárgyal, szótári része 210 000-nél több szóalakot tartalmaz).

a teljes cikk

Forrás: c3.hu

Olvasom Minya Károlynak az új Magyar helyesírási szótárt ismertető cikkében (Nyr. 1999: 496), hogy „1832 óta immár tizenegy” magyar helyesírási szabályzat jelent meg, „a legutóbbi 1984-ben látott napvilágot”. Már nem először találkozom azzal a téves nézettel, hogy a jelenleg érvényben levő helyesírási szabályzatunk tulajdonképpen a Magyar Tudós Társaság 1832. évi helyesírási szabályzatának a 11. kiadása. E nézetnek a tudományos szempontból való pontatlansága már abban is megmutatkozik, hogy az 1832. évi szabályzatnak a maitól eléggé eltérő címe volt: Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai.

Az akadémiai helyesírási szabályzatok kiadástörténetét néhány évvel ezelőtt röviden megírtam a Magyartanítás című folyóiratban (1994. 5. sz. 28). Ebben rámutattam, hogy a jelenleg használatos szabályzatunk – A magyar helyesírás szabályai – első kiadása 1922-ben jelent meg. Ebben már szó- és tárgymutató is volt, s az Akadémia kérésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter valamennyi iskolára nézve kötelezővé tette e szabályzat használatát.

a teljes cikk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A helyesírás egy nyelv írott változatának szabályozását szolgáló norma. – Használatos az ortográfia elnevezés is, a görög ορθο ortho- („helyes”) és γραφειν graphein („írni”) szavakból.

Rendszerint tartalmazza az írásrendszer elemeit (az ábécét), a szóelemek, szavak és mondatok egymáshoz kapcsolásának szabályait, eligazít a tulajdonnevek és az írásjelek használatáról (központozás), valamint az elválasztásról.

A kiadványt, amely ezt leírja, szabályzatnak nevezik; a magyar helyesírás esetén ez A magyar helyesírás szabályai. A helyesírást hagyományosan a nyelvtanok részeként tárgyalták.

A helyesírás körébe tartozik nemcsak a szabályrendszer, hanem az egyes közszavak és tulajdonnevek írása is. Írásukban (különösen a neveknél) a hagyomány néha nagyobb szerepet kap, mint a logika. A kérdéses szavakat, kifejezéseket, tulajdonneveket helyesírási szótárakban gyűjtik össze; a közszavakról az értelmező szótárak is tájékoztatnak.

A helyesírás mögött rendszerint valamely elismert tudományos testület áll (mint Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia, lásd még Nyelvi szabályozó intézmények listája).

A helyesírás követésére általában nem vonatkozik törvényi szabályozás; a hivatalos kiadványok esetén és a legtöbb szerkesztőségben, nyomdában azonban általános követelmény ennek betartása. Az egyéb területeken (például posta, térképészet) egyéb szabványok és konvenciók egészíthetik ki.

a teljes cikk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a szócikk általános és speciális szótárak, valamint anyanyelvi és idegen nyelvi beszélők szókincsének méretét veti össze a lexémákat tekintve. (Nem kerülnek be tehát ide azok az adatok, amelyek a webkorpuszok méretét jelölik, azaz hogy hány szót dolgoztak fel, csak az, hogy hányféle szót találtak, nem számítva egy szó különböző előfordulásait és különböző alakjait.)

Ahol a szókincs értelme nincs megadva, ott az ún. aktív szókincset jelöli (tehát amit a beszélő nemcsak felismer, hanem használ is). A szótáraknál legalább hat tényező van, amelyek döntően befolyásolják az eredményt:

Ezek fényében az egyes adatok tényleges jelentése számottevően eltérhet.

a teljes cikk

Forrás: nol.hu

Ősszel tárgyal az Akadémia Magyar Nyelvi Bizottsága a helyesírás reformjáról

Huszonnégy éve ugyanabból a szabályzatból tanulunk helyesírni - a Magyar helyesírás szabályai című kötet legutóbbi, 11. kiadása 1984-ben jelent meg. Helyesírási reformra tehát szükség van, ebben nincs véleménykülönbség a nyelvészek között. Két szakembert kérdeztünk a változtatás lehetséges irányairól.

Egy lehetséges helyesírási reform részelemeinek megvitatására gyűltek össze júniusban az Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának tagjai az elnök, Nyomárkay István felhívására. Egy áprilisban kelt levelében a testület vezetője úgy fogalmazott, hogy a Magyar helyesírás szabályai című regulagyűjtemény és példatár új, vagyis
12. kiadásának előkészítése "össznemzeti ügy, sok millió magyar ügye" - idézi Nyomárkayt a HVG.
Ennek ellenére a testület tagjai nem jutottak sokra júniusi tanácskozásukon. Lapinformációk szerint az egyik változtatás az, hogy az i-re végződő helységnevek a jövőben két i-re is végződhetnének - például: marcalii. Egy másik lehetséges módosítás szerint átértékelnék a -féle, a -szerű és más hasonló végződésű szavak írásmódját. Az egybe-, illetve különírás és a nagybetűs írás problémáit azonban nem sikerült megoldani.
Ennek egyik oka lehet, hogy Balázs Géza elmondása szerint a nyelvészek között is vita van arról, milyen irányt vegyen a reform.

a teljes cikk

Forrás: korrektor.blog.hu

Futnék még egy kört az elefánt körül. Az alkalom, hogy a tervezett új helyesírási szabályzat jelen formájában való megjelenése ellen tiltakozó petíció új helyen feléledt, és az aláírók száma megint átlépte a százat.
Egy petíciózó nyelvész megjegyzése az elefántos poszt kommentelőiről: „Olvasom a hozzászólásokat. Komolyan mondom, úgy érzem, ezeknek kár törnünk magunkat... Elvesztem minden munkakedvem... ” Hát igen (bár megjegyzem, ahhoz a poszthoz szokatlanul sok hozzáértő és nyelvész szólt hozzá). Az emberek úgy nagy általánosságban nagyon keveset látszanak tudni nyelvről, nyelvtanról, nyelvészetről és helyesírásról. „Aki pontos jével írja a hülyét, az nem tud magyarul. ” Elterjedt nézet. Pedig a hülye, az hülye ékírással is, katakanával is.
A népeknek, úgy látszik, nincs sok tudomásuk az „akadémikus urakról” meg a „nyelvész urakról” (és hölgyekről – teszem hozzá, a magyar-tanárnéni azért többnyire nőnemű volt, ugye?) sem, sommás véleményük annál inkább.

szójon hozzá

Forrás: index.hu

Aszongya dr. habil. Balázs Géza [1], tanszékvezető egyetemi tanár, nyelvápolás-ipari [2] nagyvállalkozó a keddi (júl. 29.) Népszabadságban [3] a helyesírási szabályzat ún. reformjának környülállásait ecsetelve: „A legtöbb nyelvész szerint egyszerűsíteni kell, ezzel én is egyetértek. De mivel a nyelvnek, a helyesírásnak szigorú logikája van, azt tapasztalom, hogy ahol hozzálátunk az egyszerűsítéshez, és mondjuk egy kötőjelet kiveszünk valahonnan, borul az egész rendszer.”
Gyanítom, hogy végignyálazva a professzor úr méretes publikációs listáját, nem találnánk rendszerelméleti dolgozatot. Van rendszer, ami borul, ha megpiszkáljuk egy kötőjelét, van, ami nem. Előbbibe (amikor a falszerkezetnek immanens része a falra kent festék színe) nyilván belefér nyelv és helyesírás összefüggésének nagyvonalú köztéri kezelése.
Azt is mondja a tanár úr: „Ezeket a szempontokat [ti. a technikai fejlődés, az internet hatásait] nem mindig tudják figyelembe venni az akadémiai bizottság tagjai, hiszen nem állnak rendelkezésükre a témákban végzett komolyabb felmérések, sem nagyobb pénzösszeg, hogy kutassák a témát.”
ha a bizottság nem tud a valóság ismeretére támaszkodni, akkor mi a fenére támaszkodik?
Továbbá: „Az Akadémiától függetlenül működő nyelvi műhelyek által megjelentetett helyesírási szabályzatokat, például az Osiris Kiadó által megjelentetett kötetet jónak tartja ugyan, ugyanakkor problematikus szerinte, hogy azelőtt kezdtek a szabályzat korszerűsítésébe, mielőtt az Akadémia eldöntötte volna, mit és hogyan változtat – vagy épp nem változtat meg.”
Csak futólag: ha a bizottság nem tud a valóság ismeretére támaszkodni, akkor mi a fenére támaszkodik? És meddig rugózott volna még az Akadémia a cz-n meg az asszonynyal-on, ha Simonyi [4] nem áll elő száz éve az iskolai helyesírással? (Mellesleg a B. G. szerint „korszerűsítésbe” kezdő Osiris Helyesírás mereven ragaszkodik a szabályzathoz.) Ugorgyunk.
Balázs Géza rövidke nyilatkozatának apropója, hogy – mint a cikk alcíme közli – ősszel tárgyal az Akadémia Magyar Nyelvi Bizottsága (MNYB) a helyesírás reformjáról. Az érvényben lévő „akadémiai” helyesírási szabályzat, A magyar helyesírás szabályai [5]nak 11. kiadása (AkH.11.) 1984-ben jelent meg. Sokan gondolják, hogy kellene már egy új.
Van egy 2008. április 3-án kelt levél, amelyben az MNYB elnöke, Nyomárkay István akadémikus a szabályzat 12. kiadásának tervezetéről szóló vitanapra hívja a „Tisztelt Kollégákat”.
...

teljes cikk
szóljon hozzá

Forrás: korrektor.blog.hu

Mondj nemet az AKH 12-re!

To: MTA Magyar Nyelvi Bizottsága
Az alábbi kiáltvány majdnem megegyezik a Facebook hasonló tárgyú csoportjának oldalán olvashatóval.
Az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága tervezi a Magyar Helyesírás Szabályainak (AkH.) 12-ik kiadását. Ennek részleteiről számol be Zsadon Béla itt: http://index.hu/kultur/korrektor/akh12/ (ezt jó lenne elolvasni, mielőtt Ön aláírja a petíciót). Úgy tudjuk, Zsadon írása óta a helyzet csak romlott, a bizottság újabb ad hoc változtatások bevezetését tervezi, miközben mereven elzárkózik a szabályzat teljes újraszerkesztésétől.
Álláspontunk szerint alapvető szükség lenne a következőkre:
1. Kivenni a helyesírásból a nem helyesírási kérdések szabályozását (pl. hogy mely szóalak írható le).
2. A helyesírási szabályzat csak minimális esetben hivatkozzon nyelvtani kategóriákra, ezekre is adjon laikusok számára is jól alkalmazható meghatározási teszteket. Semmiképpen se hivatkozzon olyan nyelvtani kategóriákra, mely képzett nyelvészek számára sem világosak, ill. el nem fogadhatók.
3. Változzon meg a szabályzat szerkezete. Szükség van egy preambulumra, mely tisztázza a helyesírás hatáskörét. Szükség van a helyesírás elveinek kimondására, hierarchiájuk tisztázására és a konkrét szabályok ezekből való levezetésére.
4. A szabályzat legyen három szintű: iskolai, általános és szakmai (tipográfusok, szerkesztők számára). Az iskolai helyesírás-oktatás célja a kommunikációs kompetencia fejlesztése, ne a szabályok bebifláztatása legyen. Az iskolai szabályzat megfogalmazása feleljen meg egy iskolás gyerek szintjének.
5. A szabályzat engedjen meg alternatív írásmódokat a kommunikációs szándék egyértelműbb kifejezésére, ill. az olvashatóság megkönnyítésére.
6. A szabályzatot nyelvészek és valódi kutatási eredményekre építve készítsék.
7. A szabályzat elfogadását széleskörű [széles körű], nyilvános vita előzze meg.

A jelenlegi helyesírási szabályzat toldozgatása-foldozgatása nem érdeke a magyar társadalomnak. Az új szabályok bevezetése megnehezíti a korábbi szabályokat jól ismerők dolgát, ugyanakkor nem könnyíti meg a helyesírás elsajátítását a nehézségekkel küszködők számára.

Sincerely,
The Undersigned

a teljes cikk, szójon hozzá

Forrás: gopetition.com

Az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága tervezi a Magyar Helyesírás Szabályainak (AkH.) 12-ik kiadását. Ennek részleteiről számol be Zsadon Béla itt: http://index.hu/kultur/korrektor/akh12/ (ezt a petíció aláírása előtt érdemes elolvasni).
Úgy tudjuk, Zsadon Béla írása óta a helyzet csak romlott, a bizottság újabb ad hoc változtatások bevezetését tervezi, miközben mereven elzárkózik a szabályzat teljes újraszerkesztésétől.
(Ugyanennek a petíciónak a petitiononline.com-on már volt 120 aláírója, de onnan ismeretlen okoból törölték, utólagos magyarázatot sem kaptunk. Kérjük az ottani aláírókat, hogy a petíciót itt ismét írják alá. Köszönjük.)

Petition:
Álláspontunk szerint alapvető szükség lenne a következőkre:
1. Kivenni a helyesírásból a nem helyesírási kérdések szabályozását (pl. hogy mely szóalak írható le).
2. A helyesírási szabályzat csak minimális esetben hivatkozzon nyelvtani kategóriákra, ezekre is adjon laikusok számára is jól alkalmazható meghatározási teszteket. Semmiképpen se hivatkozzon olyan nyelvtani kategóriákra, mely képzett nyelvészek számára sem világosak, ill. el nem fogadhatók.
3. Változzon meg a szabályzat szerkezete. Szükség van egy preambulumra, mely tisztázza a helyesírás hatáskörét. Szükség van a helyesírás elveinek kimondására, hierarchiájuk tisztázására és a konkrét szabályok ezekből való levezetésére.
4. A szabályzat legyen három szintű: iskolai, általános és szakmai (tipográfusok, szerkesztők számára). Az iskolai helyesírás-oktatás célja a kommunikációs kompetencia fejlesztése, ne a szabályok bebifláztatása legyen. Az iskolai szabályzat megfogalmazása feleljen meg egy iskolás gyerek szintjének.
5. A szabályzat engedjen meg alternatív írásmódokat a kommunikációs szándék egyértelműbb kifejezésére, ill. az olvashatóság megkönnyítésére.
6. A szabályzatot nyelvészek és valódi kutatási eredményekre építve készítsék.
7. A szabályzat elfogadását széles körű, nyilvános vita előzze meg.
A jelenlegi helyesírási szabályzat toldozgatása-foldozgatása nem érdeke a magyar társadalomnak. Az új szabályok bevezetése megnehezíti a korábbi szabályokat jól ismerők dolgát, ugyanakkor nem könnyíti meg a helyesírás elsajátítását a nehézségekkel küzködők számára.

teljes leírás
itt írhatja alá